Mi OKÉ és mi NEM az online térben? - Így kezeld online felhasználóként asszertíven a beszólogatást!

Manapság az internet már rengeteg információ forrása, a különböző fórumoknak, social média csoportoknak köszönhetően pedig könnyen és gyorsan gyűjthetjük be mások véleményét és tapasztalatait is egy-egy témában. 

Igen ám, de ezek a vélemények általában igen gyakran különböznek, ez pedig garantált táptalaja lehet a netes beszólogatásoknak és végeláthatatlan “komment-háborúknak”. 

Mit tehetsz, hogy tartalomgyártóként vagy akárcsak egyszerű online felhasználóként elkerüld mindezt? 

Néhány gondolat a cyberbullyingről:

Mielőtt a fenti kérdésre rátérnénk, szeretném leszögezni: a személyeskedés, gúnyolódás, megszégyenítés vagy mások nevetségessé tétele ugyanúgy verbális bántalmazásnak (cyberbullying) számít, mint a fenyegetés vagy egyéb, durvább megnyilvánulások. 

Az asszertív, azaz tiszteletteljesen megfogalmazott és értelmes eszmecserére nyitott véleménynyilvánítás természetesen nem esik ebbe a kategóriába. 

Mutatok is két példát: 

“Jézusom, hogyan írhatsz ekkora baromságot? Normális vagy?!”

“Ezzel a gondolatmenettel én nem tudok azonosulni. Esetleg megírnád, hogy jutottál erre a következtetésre?”  

Látod, érted a különbséget? 

Mit tehetsz tehát, ha valaki az online térben provokál téged? 

A legsimább megoldás természetesen a figyelmen kívül hagyás, törlés, tiltás. Ha így teszel, azzal elejét veheted annak, hogy érzelmileg egyre jobban bevonódj egy kellemetlen szituációba, és viszonylag gyorsan haladhatsz tovább a napoddal. Gyakran ez a legjobb, amit tehetsz. 

Nem gondolom azonban, hogy mindig a passzív megoldás az egyetlen elfogadható megoldás: teljes fokú jogunk megvédeni magunkat (az online térben is), mindaddig, amíg ezt asszertíven tesszük. 

De mit is jelent ez?

Az asszertivitás alap tétele, hogy “én is oké vagyok és a másik is oké”. Amikor asszertív kommunikációról beszélünk, akkor alapvetően egy magabiztos és tiszteletteljes önkifejezésről beszélünk. Az asszertív ember képes kiállni a saját szükségleteiért, véleményéért és érzéseiért anélkül, hogy ezzel mások - asszertív -  jogait sértené. 

De térjünk most vissza a bántó kommentekhez!

Ha úgy döntesz, hogy reagálsz a téged ért ‘támadásra’, kérlek a következő pontokon fuss végig magadban, mielőtt bármit is cselekszel!

1. Végy három levegőt és számolj el legalább tízig… de inkább százig. 

2. Mérd fel a kommentelő valódi mondanivalóját és szándékát. Biztos, hogy bántani akart, vagy csak te értelmezted hirtelen úgy a hozzászólását? (Ne feledd: az írásos kommunikációt nagyon-nagyon könnyű többféleképpen értelmezni!) 

3. Mérd fel, hogy tudsz-e viszonylag higgadtan gondolkodni a válaszon!

4. Mérd fel, hogy tudsz-e (és akarsz-e) asszertíven válaszolni? (Ez a legfontosabb!)

5. Nézz mélyen magadba és tedd fel magadnak a kérdést: “mi az igazi célom a válaszadással?” Ha csak a frusztrációdat adnád le, vagy a sértettségeden enyhítenél, esetleg még több figyelmet szeretnél, kérlek tedd félre a kommentelést, és térj vissza hozzá 1-2 óra múlva!

6. Kérdezd meg magadtól: képes leszel ‘elvágni’ a beszélgetést, ha esetleg nagyon kicsúszik a kezeid közül? 

Ha mindent átgondoltál, és továbbra is a válaszadás mellett döntesz, akkor íme néhány tipp, hogy hogyan védheted meg a határaidat, érzéseidet és az álláspontodat anélkül, hogy agresszívvé válnál vagy passzívan elvonulnál:

1. Összpontosíts a tényekre, ne az érzelmekre; maradj higgadt, nyugodt és nyitott!

Például:

• Sértő komment: „Ez a véleményed szánalmas.”

• Asszertív válasz: „Értem, hogy más a véleményed. Meg tudnád mondani, pontosan miért gondolod így?”

Ezzel a módszerrel nem mutatsz agressziót, ugyanakkor nyitottságot mutatsz egy konstruktívabb irányú beszélgetésre.

2. Használj „én-üzeneteket”!

Például:

• „Amikor ezt a megjegyzést olvasom, úgy érzem, hogy támadva vagyok. Szeretném, ha tiszteletteljesebben folytatnánk a beszélgetést.” 

Ez a válasz egyértelművé teszi, hogyan hatott rád a komment, és határokat állít fel a további beszélgetéshez.

3. Jelöld ki a határokat!

Például:

• „Értékelem, hogy szeretnél beszélgetni, de nem vagyok hajlandó részt venni egy ilyen hangnemű vitában.” 

Ezzel jelzed, hogy kész vagy a beszélgetésre, de csak akkor, ha az tiszteletteljesen zajlik.

4. Visszautasítás helyett törekedj az építő válaszokra!

Például:

• Sértő komment: „Ez az ötleted teljesen haszontalan.”

• Asszertív válasz: „Lehet, hogy nem mindenki ért egyet vele. Szívesen meghallgatnám a te javaslatodat is, hogy hogyan lehetne javítani rajta.”

Ez a válasz lehetőséget ad a beszélgetés konstruktív irányba terelésére.

5. Ha viszont szükségét érzed, mondj nemet!

Például:

• „Nem érzem szükségét annak, hogy magyarázkodjam. Ezt az álláspontot képviselem, és elfogadom, ha te máshogy gondolod.” 

Ez a fajta reakció magabiztosságot sugall, és jelzi, hogy tisztában vagy a saját értékeiddel és határaiddal.

6. Állítsd le a beszélgetést, ha szükséges!

Például:

• „Látom, hogy nem fogunk közös nevezőre jutni ebben a témában, ezért most inkább lezárom ezt a beszélgetést.”

Fontos, hogy ha így kommunikálsz, akkor valóban zárd is le a beszélgetést, és ne válaszolgass még vissza a soron következő provokációra, különben hitelvesztetté válik a határhúzásod. 

Az asszertív kommunikáció tehát segít abban, hogy úgy védd meg magadat és az érzéseidet, hogy közben tiszteletben tartod a másik fél jogát is a véleményéhez. Természetesen senki nem születik úgy, hogy mestere ennek a kommunikációs formának, de a jó hírem az, hogy gyakorlással remekül elsajátítható és szuperül alkalmazható. Amennyiben azonban úgy érzed, hogy neked továbbra is nehézséget okoz a saját határaid, érzéseid és véleményed megvédése, érdemes lehet szakemberhez fordulnod és felkutatnod a mögöttes okokat! 

Amennyiben velem szeretnél erre dolgozni, kérlek foglalj ismerkedő alkalmat!